Spanyolországi utazás
Még itthon összekészülődtünk, hogy megyünk a repülőtérre...
Késöbb, mikor már kb.16:00 óra volt, oda értünk Barcelonába. Csakhogy nekünk nem ez volt az úticélunk, mert még kellet buszozni Salou-ba (,ami Barcelona mellett volt)!
El is indultunk a busszal, de az elkezdett püfögni. Megkérdeztük, mi van vele.
Azt mondták , hogy lerobbant a motorja, ezért hívtak egy másik buszt (,ami nekünk a nehéz csomagokkal nagy segítség volt).
Ezért át kellett szállni egy másik buszra. Kiderült, hogy annak a buszsofőrje csak spanyolul tudott.
Pedig mi már beszéltünk neki angolul, magyrul és oroszul is.
Szerencsére volt egy néni, aki tudott oroszul, és lefordította azt a káromkodó( más néven mérges) nyelvet.
Azt mondta, hogy már rég elhagytuk Salou- t. Anyukám majdnem szívrohamot kapott. De aztán apukám azt mondta, száljunk le a buszról, és valakit kérdezzünk meg. Így is tettünk.Amikor leszálltunk a buszról, ott álltunk egy étterm elött. Apukám megkérdezte merre a van Salou. azt mondta a férfi, hogy most Salou- ban vagyunk.
Ekkor nagy kő esett le a szívemről, hogy nem kell sokat gyalogolni a nagy és nehéz bőröndökkel.
Azt is mondta, hogy pár méterre van a mi hotelünk ( úgyértem, amibe bejelentkeztünk, az a miénk).
Ott is voltunk két teljes hétig.(...)
A visszaút még zűrösebb volt.
Két repülővel kellett mennünk, mert a harmadik gépet sajnos lekéstük, ezért el kellett menni egészen Cürich-ig. A második az Cürich-ből ment Budapest-ig és ott vége volt a kalandnak.
Amikor hazaértünk, akkor éppen 01:30 óra volt. Ezt a kis kalandot sose felejtem el!!!!
